2012. december 28., péntek

MUNKAHELYRŐL KIRÚGOTTAN

írta: Babinszky László

Amikor az ember nyugdíjasként
Kikerül a nagy gépezet működéséből
Amikor elbocsájtják hétköznapi küszködéséből
Ijedten döbben rá – nincs tovább!

Holnaptól kívülről szemléli
A történelem fogaskerekén gördülő biológiai órát;
Értelmét, erejét másokkal pótolják!

Az alkotó munkának van kertje, kerítése,
Az idős nyugdíjast kilökik belőle.
Nemcsak az fáj neki, hogy be kell fejeznie
A több évtizedes alkotó munkát,

Hanem, hogy a felmarkolt bérét,
Nem a dolgozóknak adják!
Nem a munkanélküliséget csökkentik vele, 
A fogyasztást növelve,

Amiből fejlesztések, beruházások lennének,
S amivel beszűkült termelést növelhetnének,
Nem! Ez a pénz, befolyik a közös kasszába,
Amely rá van bízva az önkényes, hatalmi elosztásra!

Tudjuk, bérként a hatalom magas összeget
Szavaz meg magának,
Miközben,
Nő a mennyisége a könnyező számláknak,

Amelyet a népre vetnek ki,
Akik már nem bírják a számlákat fizetni!
Cinikusan, milliomos, milliárdos mondja:
"47.000 forintból is meg lehet élni!"
De nem ajánlják fel fizetésüket, közterhet viselni!

Ha a számláját a szegény nem tudja fizetni,
A milliárdos, még a lakását is meg tudja venni!
Kidoboltatják lakásából, koldussá teszik,
Embertelen módon az utcára kényszerítik.

A nyugdíj összege a minimálbér alatt!
A nyugdíjasok,
Hogy ne fizessenek nagyon-nagy számlákat,
Télen sem fűtik be a már hűlt kályhákat. 

A nyugdíjas inkább fagyhalált hal.
Nem tud versenyre kelni a hatalommal!
A hatalom nem érzi, hogy gyilkosként kaszál,
Kegyetlen törvényei nem jobbak az auschwitzi útnál!

A kilakoltatás lényegében erőltetett menet,
S minden bevégzett halál, takar gyilkos kezet!
A nyugdíjas, sóvárogva emlékszik: gyermekkorába szocializmus volt,
Azt ígérték neki: „szépen fogja megélni a nyugdíjas kort!”

Ezek azok a gondok, ami a nyugdíjast nyomja,
Amikor vágyakozó szemmel néz a munkahelyre vissza
Hiába néz vágyakozó szeme,
A Kormánynak, a munkahelynek, nincs szüksége - „nyuggerekre!”




MUNKAHELYRŐL KIRÚGOTTAN


Amikor az ember nyugdíjasként
Kikerül a nagy gépezet működéséből
Amikor elbocsájtják hétköznapi küszködéséből
Ijedten döbben rá – nincs tovább!

Holnaptól kívülről szemléli
A történelem fogaskerekén gördülő biológiai órát;
Értelmét, erejét másokkal pótolják!

Az alkotó munkának van kertje, kerítése
Az idős nyugdíjast kilökik belőle
Nemcsak az fáj neki, hogy be kell fejeznie
A több évtizedes alkotó munkát,

Hanem, hogy a felmarkolt bérét,
Nem a dolgozóknak adják!
Nem a munkanélküliséget csökkentik vele
A fogyasztást növelve

Amiből fejlesztések, beruházások lennének,
S amivel beszűkült termelést növelhetnének,
Nem! Ez a pénz, befolyik a közös kasszába,
Amely rá van bízva az önkényes, hatalmi elosztásra!

Tudjuk, bérként a hatalom magas összeget
Szavaz meg magának,
Miközben,
Nő a mennyisége a könnyező számláknak,

Amelyet a népre vetnek ki,
Akik már nem bírják a számlákat fizetni!
Cinikusan, milliomos, milliárdos mondja:
47.000 forintból is meg lehet élni!
De nem ajánlják fel fizetésüket, közterhet viselni!

Ha a számláját a szegény nem tudja fizetni,
A milliárdos, még a lakását meg tudja venni!
Kidoboltatják lakásából, koldussá teszik,
Embertelen módon az utcára kényszerítik.

A nyugdíj összege a minimálbér alatt!
A nyugdíjasok,
Hogy ne fizessenek nagyon-nagy számlákat,
Télen sem fűtik be a már hűlt kályhákat. 

A nyugdíjas inkább fagyhalált hal.
Nem tud versenyre kelni a hatalommal!
A hatalom nem érzi, hogy gyilkosként kaszál,
Kegyetlen törvényei nem jobbak az auschwitzi útnál!

A kilakoltatás lényegében erőltetett menet,
S minden bevégzett halál, takar gyilkos kezet!
A nyugdíjas, sóvárogva emlékszik: gyermekkorába szocializmus volt,
Azt ígérték neki: „szépen fogja megélni a nyugdíjas kort!”

Ezek azok a gondok, ami a nyugdíjast nyomja,
Amikor vágyakozó szemmel néz a munkahelyre vissza
Hiába néz vágyakozó szeme,
A Kormánynak, a munkahelynek, nincs szüksége - „nyuggerekre!”




2012. december 13., csütörtök


Babinszky László
EZT MEG KELL KÖSZÖNNÖM, - HÁT, KÖSZÖNÖM,
MINDENKINEK KÖSZÖNÖM!

Kirúgtak a munkahelyről,
Ki lettem rúgva!
Megalázott a munkahely
Nyomorékságomba!

Nem elég, hogy elszenvedtem
Agyvérzést születéskor!
Vérrög keletkezett az agyamba
Világra-jövéskor.

Nem elég, hogy tízévesen
Agyhártya-gyulladást kaptam!
Tízcentis tűvel a gerincemen keresztül
Megcsapoltattam.

Nem elég, hogy gyermekkoromban
Ütöttek, vertek.
S hogy a felnőttek és a gyermekek is
Kiközösítettek.

Nem elég, hogy egyesek a munkahelyen
Mindig megaláztak!
Velem, nyíltan a közösség előtt
Cinikusan bántak!

Nem elég, hogy folyton
Följelentettek minden vezetőmnek!
Most még azzal is sújtanak;
Idő előtt - kirúgatnak!

2012. december 13.

2012. december 8., szombat

A SZTRÁJKOLÓ DIÁKOKHOZ


Babinszky László:

Már Mária Terézia "Ratio Educationis"- a rendeletbe adta:
Legyen mindenhol iskola!
Eötvös József és Trefort Ágoston azt is szorgalmazta:
Tanya és falu is legyen bekapcsolva
Az alakítandó iskolahálózatba.

A tanyasi tanítónő Nagymamám azt is elmesélte,
Egy megyei főtisztviselő a 20-as években,
Eötvösék elképzeléseit miképp értelmezte.

Azt mondta:
 „Nem kell úgy sietni a parasztot megtanítani, írni, olvasni,”

Ahogy nézem és hallgatom az „Egyenes beszédet,”
Eszembe jut ez a kegyetlen ítélet.

Analfabéták kellenek most is a rezsimnek,
Rang – szolga viszony a modern hatalmi elitnek.
Mennél kevesebb értelmiségi van,
Annál jobban lehet basáskodni a magas rangú posztokban.

Homály és sötétség kell a sznob műveltségnek,
Ahhoz, hogy koronája legyen a legfőbb címkének?
Szerintük, világosban nem tűnik ki, ki a nép feje,
Csak ha besötétedik a nemzet szellemi élete.

Ezen munkálkodnak. 15 évesen, ha a diák
Nem fejezi be az általános iskolát,
Mehet dolgozni. Éhbérért!
Újra Twist Olivérek küszködnek – a megélhetésért!

Aki elvégzi a középiskolát és nem tanul tovább,
Az nem tud szakmát. Ugyanaz a szenvedés vár rá,
Mint amit elvisel sorstársa, a 15 éves diák.

Aki tovább szeretne tanulni, arra, olyan tandíjat vetnek ki,
Amit a számlák kifizetése után, a szülői pénztárca nem bír elviselni!

Télen a fiú fát megy erdőbe lopni, hogy
Egy rozsdás vaskályhát meg tudjon pakolni,
S be tudjon gyújtani.

Nincs pénze ahhoz, hogy megvegye a fát.
Inkább vállalja, hogy lop, nehogy kihűljön a család!
Ha jön az erdész, s a fiút elviszik, mint bűnözőt,
Börtönbe kerül, nem tudja meggyőzni a rendőrt.

Hiába szabadul ki, sorsát megbélyegezték,
Esélye sincs, hogy javítsa élete minőségét!
A börtön után még rosszabb körülmények között él,
Lop, mert nem lesz helye semmilyen munkahelynél!

A három csapás törvénye nagyot üt rajta,
Jelleméből, vagyonából egyként lett kiforgatva.

A bimbóból, nővé serdült fiatal leány
Új hazát keres, hazáját elhagyván.
Megszégyenülten teszi ki testét az amszterdami kirakatba,
Mindennap azt számolva,
Meddig lesz még teste áruba bocsájtva

Ahhoz, hogy az egyetemre bejusson végre - valahára?

Jövőjét, hazájából űzötten, máshol képzeli el.
Nem gondol testvérére, sem a szülőivel.
Úgy érzi kegyetlenül elbántak vele,
Óhazájában jövőképének nincsen becsülete.

Belehajszolták, hogy szülőföldjét könnyezve ott hagyva,
Továbbtanulását, külföldi prostitúcióból biztosítsa.
Új hazájában keres magának szerető férjet,
S ott neveli fel más nemzetbe gyökeret eresztő közös gyermeküket.

Hazánk földjén kicsi a gyermekáldás.
Egyre gyakoribb a halálozás!
Egyre gyakrabban járunk temetőkbe,
S egyre kevesebbszer keresztelőkre.
 A magyarok népe egyre fogy
Egyre aggasztóbbak a demográfiai gondok.

Sztrájkolók! Ha van valami, amit mondhatok
Védjétek meg tanuláshoz való jogotok!
A MUNKÁS –PARASZT hatalom alatt mindenki ingyenesen tanult,
Tanulásért koldulni, senki sem szorult.

Ne felejtsétek el Victor Hugo mit mondott:
Az agy éppúgy kér enni, mint a gyomor,
Ha nem kapja meg szellemi táplálékát
Az ember elpusztul!
Nem kértük az életet, kaptuk ajándékul.

A hatalomnak, honnan van bátorsága csorbítani az emberi jogokat?
Úgy tesznek, mintha  nem lenne a La Fayette-i Nyilatkozat !
Sztrájkolók! Nem a hatalomnak van igaza, hanem nektek,
Ezt diktálják az emberben ösztönszerűen működő biológiai törvények!


Budaörs, 2012. december 8.         

2012. november 25., vasárnap

MISU BÁCSI EMLÉKÉRE

írta: Babinszky László


Amikor Misu bácsi meghalt, a temetésen nem sírtam,
Csak szomorú voltam.
Édesapám mellettem állt és reszketett,
Bátyja halála miatt szenvedett.
Másnap, láttam tündökölni a kék eget,
Melyet sok apró fénysugár díszített.
Láttam fényárban úszó, didergő házakat,
Sietősen suhanó női lábakat.
Villamost; a Körtéri forgalomba csilingelt,
Buszt; mely robogva megállóba érkezett.
Láttam galambot, - égbe szállt!
Láttam röpülni sok madárt!
Tél volt. Néztem a havat, - a latyakos utakat!
Az egyik latyakban, - hullámzó arcomat!
A hideg szél kézfejem járta át,
Boldogan integettek felém, a kopasz fák!
Nevettem mindenen, ami élt,
Az Élet a szívembe teret kért!
„Misu bácsi neked csak ennyit ért!”
Hallottam, amint unokabátyám felesége megítélt.
Nem vette észre, hogy habzsolok,
Hogy az élet értelmébe harapok!
Fölértékelődött sorsom, életem,
S nem baj, ha nem lesz rangom, hírnevem,
Csak az élet nyüzsögjön körülöttem!
Az élet, az élet, - az, maga szép!
Szívemben élővé válik, aki élt!
A temetés csupán üzenet:
Becsüld, szeresd az életet! ...
Ez, nem azt jelenti, hogy nem becsülöm a halottat,
Akiket szerettem, szívemben föltámad!
A szeretett rokon, a barát bennem él,
S képzeletemben újra, - újra testre kél!


Budaörs, 2012. november 25. Vasárnap. Babinszky László.

2012. november 8., csütörtök

AZ ÉLETBEN NEM A RANG, AZ EMBER A FONTOS...


Írta: Babinszky László

Ha a rang előtt görnyedve szorongsz,
Jellemed hasonló lesz a napraforgóhoz!
Hol erre, hol arra hajlasz,
Barátaid nem lesznek, - magadra maradsz.

Ha embert keresel a rang mögött,
Sokszor kell könnyesen pörkölődnöd.
Cserébe hegygerinc leszel,
Ahol rengeteg madár csivitel!

Ha a rangnak kaszinózod embertársadat,
Tükör előtt sem láthatod testtartásodat.
Hol erre, hol arra nézel,
Fájni fog, hogy az utcán, pont az szégyell,

Aki előtt embertársadról rosszat szóltál,
Akit előtte, - bemártottál!

Ha embernek nézed embertársaid,
Rangodnak viseled rabláncait!
Cserébe millió szív dobog érted,
Milliók hozsannázzák, - születésed!

Budaörs, 2012. november 8. csütörtök.

2012. szeptember 14., péntek

2012. JOGAINK VÉDELMÉÉRT!


írta: Babinszky László:

(Szépmező Szárnya Hun-magyar mondában mondai hős,
aki megvédi a gyengébbet a bántásoktól.
Kalamóna a hun-magyar mondában erőszakos, hatalomra törő.
Helyi Téma Pest megyei hetilap 2012. szeptember 12-i száma.)

Dicsőség Szépmező Szárnyának! [1]
Aki nem támadója Kalamónának,[2]
De aki a neki dobott kesztyűt felvette,
Hogy törvényes eszközzel legyőzze!

A magyarok jogainak eltiprása ellen,
Éhségszrájkkal hadakozik a Kossuth téren.

Kalamóna a Parlament ablakából nézi mérgesen,
Vele szemben a téren
Néhány sátor emelkedik ellenségesen.

Szólna hozzájuk ékesen
Ám, mindent elrontott, amikor
Pattogott Európában, (itthon is) fölényesen!
S most tehetetlen dühében
Villámló szemekkel sújt le élesen
Azokra, akik elítélik a jogtiprást éhesen.

A Helyi Téma[3] cikke azon gúnyolódik, hogy csak a madarak hallgatják
Szépmező Szárnyának népéért aggodó messze zengő hangját!
„Madár” vagyok. „Énekes madár”,
Aki meghallja a népükért Éhezők, hatalmas sóhaját!

A választás előtt, - jobboldali szavazók,
Mit ígértek nektek, hogy a jogtiprásokat még mindig elnézitek?

Emlékszem, aznap amikor Kalamóna hatalomra került,
Egy nyugdíjas idős úr, akinek élete beszűkült,
A TV2 futószalagjára ezt írta:
Azért szavazok Kalamona Úrra, mert szocializmust akar!
Írása nem badar, - rózsaszínű álom!
Vajon ez az idős úr, túl van már a csalódáson?
Vagy talán megfagyott? Vagy olyan céltalannak látta a világot,
Mint annyian, s ő is elkövetett maga ellen ögyilkosságot?
Szocializmust akart! Mi lett vele? Ha él, hogy gondol vissza,
Kalamóna választás előtti ígéreteire?

Megtévesztő, az állandó államosításra való hivatkozás!
Nem más az, mint központosítás.
Kapitalizmus. A termelőeszközök magántulajdonban vannak,
Itt mindig az történik, amit a tőkések akarnak!

Kalamóna túlmegy ennél, - király akar lenni?
Királyként akar népe felett nyerészkedni?
Ne legyen illúziója senkinek;
Alattvalók kellenek a hűberi rendszert teremtő elitnek!
Angliába tanult. Angol mintára építi fel a rendszert?
S nem érdekli, hogy ezzel sokakat az öngyilkosságba kerget?

Mennyi szegény fagyott meg a télen!
A kifizetetlen fűtésszámlák, - sok sírig elérnek!

Ezt ígérték nektek? - ezt akartátok?
Kalamónát erre szavaztátok?

Most nem szóltok. Ennyire féltek?
Ekkora hatalma van a kalamónai pénznek?
Amikor átvettétek a pénzt, megmondták-e nektek
Úgy állítják fel a rendszert, hogy
- Korlátozzák a szólásszabadságot,
S hogy elveszik a rokkantaktól a járandóságot!
S hogy az előzetes regisztráció nem más, mint a korlátozott választói jog
50 vagy 100 évre?

A szólásszabadságért először Nagy Navarró András éhségsztrájkolt,
Most éhségsztrájk előzi meg a törvényesíteni kívánt regisztrációt!

Az ATV Fórumain annyira mondjátok, - hogy Kalamóna ellen összefogás kell,
Szépmező Szárnya sátra mégsincs telve háborgó emberekkel!
Várna benneteket összefogásra,
Hogy együtt szóljunk rá Kalamónára!

De csak hajlong a magyar, Ura előtt, hajlong!
Csöndben tűri a jogfosztottságot.
Az elbocsájtástól való félelem
Uralkodik az emberi tetteken.
A szolgalélek nem mer cselekedni, mert attól fél,
Cselekvésétől a hatalom, családjában, majd senkit sem kímél!

Szépmező Szárnyát meg gúnyolják:
„18.000 forintos ing van rajta!”
De nem lett sem a vagyontól, sem a rangtól úgy elvarázsolva,
Ahogy Kalamóna, aki pávaként jár, dúskál a jogokban
Miközben másoktól elvárja, hogy tűrjék sorsukat, - jogfosztottan!

Szépmező Szárnya s a vele tartó éhező többiek
Kockára teszik életüket!

Kalamóna álomvilágban él. Álmodik korképet,
S megvetően nézi a Parlament ablakából,
Az éhségsztrájkolók által megrajzolt, - országos kórképet![4]

Budaörs, 2012. szeptember 13. csütörtök



[1] Szépmező Szárnya Puszta legkisebb fia, aki erős, daliás legény, s megvédi a gyengébbet a bántásoktól.
[2] Kalamóna aki zsarnoki módon urakodni akar emberi viszonyokon.
Róluk az egyik legrégibb magyar népmesék szólnak, a hun –magyar mondavilág keletkezésének korából
Lásd:
KOMJÁTHY István
     Mondák könyve: Hun és magyar mondák/ Komjáthy István ; [rajz. Bornemissza Zsolt]. –
13. kiad. – Budapest : Móra., 2003. – 402 p.: ill, rajzos.; 15 cm
    A borítón Hunor Magor vadászata („a Képes Krónika iniciáléját az Országos Széchenyi Könyvtár
engedélyével használtuk fel”.)
Az idézett szereplők: 9-142 p.
ISBN 963 11 7826 9                                               kötött: 1890, -Ft
           Mt.: Bornemissza Zsolt (-) (rajz)
[3] Helyi Téma Pest megyei hetilap 2012. szeptember 12-i száma

2012. szeptember 8., szombat

A vadon törvénye alapján

írta: Babinszky László

Ha az ép medve, elismerésére ránéz, jusson csak eszébe,
Húsz év kellett egy általa gyűlölt, nyomorék - "bocs" leteperésére!

 Régen kezdődött …

A hosszú füvű, ligetes réten
Egy medvebocs futkározott víg- derűsen.
Torz teste volt, - bicegett,
Mégis játékosan bukfencezett.

Egy életerőtől duzzadó medve
Szemeivel kiszúrta,
S lábait, sebesre gyorsította.

Közbe száját nagyra tárva,
A bocsot ölni, megkívánta!

Futott felé, utolérte,
A bocsot gyorsan nyakon csípte!
A medvetársak ott termettek,
S a támadónak nekiestek.

Az ép medve mindig hátrált,
Ha a medvék megvédték a torzbocs jogát!
De ha a bocs egyedül volt,
Az ép medve rája tromfolt.

Karmolta és marcangolta,
A húsát gyakran kiharapta!
A medvebocs a fájdalomtól sikoltott,
Segítségért vonyított!

Egyre inkább azt érezte,
Hogy a támadástól fogy ereje!
Sokszor bizony összecsuklott
Ha a támadó rátaposott.

Az öregedő ép medve volt az erősebb,
A sebzett medve végtagjai évről - évre gyengültek!
Ahogy haladtunk a nehéz, vaskos időbe,
Sok sebfolt esett barna - bundás torzbocs egész bőrére.

Ezt látva; félelmükben

A többi medvék a bénától elszéledtek,
S pitiztek az ép medvének!
Az ép medve eldöntötte:
„Van már elég segítsége,
Hogy a bénát kivégezze.”

Egy tudós Medve lett a medvék királya.
Rámordult az ép medvére, mint az ép medvék tudományos bírája.
De az ép medve a Medvék királyának azt mondta:
A bocs sikoltásait, mint őrültséget, magáról hárítja!
A Medve király hitt az ép medvének
Az ép medve hazugságban dúskáló, hamis ítéletének.
Jellemzését elfogadták, - dicsérettel jutalmazták!
Magas rangra fölemelték, - medve díjjal kitüntették!
Az ünnepségen a többi medvék is tapsoltak,
Éljenezték az ép medvét, mindazok, kik ott voltak!

A magára hagyott bocs könnycseppjeiből van kirakva, az a szavanna,
Amin az ép medve a babérkoszorúig haladt.
Lábnyomát mélyen a bénabocs lelkébe nyomta,
Ahogy e kitüntetésig két évtizeden keresztül az utat taposta.

A bénabocs könnycseppjeiből áll fenn az a hegy,
Aminek csúcsára az ép medve felemelkedett!
S az eleven étek jajongásának fokain keresztül
Kapott a csúcson, brummogó dicséretet!

Ha az ép medve, elismerésére ránéz, jusson csak eszébe,
Húsz év kellett egy általa gyűlölt, nyomorék - "bocs" leteperésére!

Budaörs 2012. szeptember 8. szombat.

2012. augusztus 23., csütörtök

Wittinghoff Tamásnak



írta Babinszky László
SZÜLETÉSNAPI  KÖSZÖNTŐ

Emlékeim 1976-tól

Budaörs, rügyezést kívánó, télutós falu volt.
A járdákon, utakon hemzsegett a sok kátyúvizes folt!
Emlékszem, velünk szemben egy artézi kút állt,
Ha valami miatt a vizet elzárták,
Hogy mosakodni tudjunk,
A kútból töltöttük meg a vödröket meg a kannát.

Emlékszem, Szalai Pista bácsira,
Akitől, - hogy télen fűteni tudjunk -
Olajat hordtam hegynek fel,
Birkóztam sokszor az emelkedővel.
A Béke térről 20-30 literes kannákat emeltem,
Sokszor órákig olajat cipeltem!
A palackos gázt a Stefánia útról vittem haza,
Lassanként, - emelkedőkön keresztül gyalogolva!
Volt úgy, ahol ma a TESCO áll,
Azzal szemben volt a gáz másik telephelye,
Télvíz idején gyalog mentem le,
S tele palackkal tértem rá az emelkedőkre.

Polgármester Úr!

Emlékszik-e Bayer Pista bácsira,
Budaörs közkedvelt fuvarozójára?
Abban az időben a fűtőanyag; az olaj, a fa, a szén
Pernyéje szállt ki a házak kéményén!
Pista bácsinak volt egy lovas kocsija,
Tüzelőfával és szénnel rakta meg,
S hordta a házakhoz az embereknek.
Két barna ló húzta a megrakott kocsit,
Két ló vonszolta igáját, - hajnaltól, alkonyatig.

Az Ön születésnapjára mit írhatnék?

Városunk fejlett és nagyon szép!
Faluból város született,
S mosolyogva nézik odafenn, mint égiek,
Az egykori budaörsiek, -
A szorgos élő helyiek,
E hegyek között
Még mi mindenre voltak képesek?
Látnak hatalmas uszodát!
Ahol a gyermekek s a felnőttek
Az uszoda négy medencéjét,
Széltében – hosszában vidáman általússzák!
Az egyik medencéje úszóversenyekre is alkalmas,
A medencék gyógyvize, gyógyerővel tartalmas.
Budaörsnek Televíziója, Rádiója van,
Egyre színvonalasabbak programjaikban!
A Sportcentrum is az Ön hivatali idejében készült.
Emlékszem, amíg épült
A Közgyűlés légköre, hányszor volt ideges és feszült!
Most már a Sportcentrum versenyzői hoznak dicsőséget a városra,
Gondoljunk például; az asztali teniszbajnokságokra!
Másban is jelesek a Centrum versenyzői,
Akikre büszkén tekinthetnek égi felmenői!
Nagydolog, hogy az megadatott Budaörsnek,
Büszke öntudatuk gyökerezhet ide, - a helyieknek.
S mit láthatnak még az égiek?
Kerékpárutat Budapestig,
Kerékpárosok hajtanak rajta sokszor túl gyorsan- sötétedésig.
Körforgalmat is láthatnak négy helyen.
Azt is látják, hogy a körforgalomhoz érve,
Tanít a körforgalom, - előzékenységre!
Mit látnak még? Önkormányzati Palotát!
Ahol a budaörsieket kényelmes körülmények között
Udvariasan kiszolgálják,
S ahol a máshonnan érkezőket szívélyesen fogadják!
Nem, már nem régi szűk kis házba tömörül a hivatal!
Az ott dolgozók, kényelmes, tágas szobákban küzdenek meg a feladattal.
Van önálló Bírósága Budaörsnek.
Nem kell senkinek bejárnia Budapestre
Ha valakire mérges lenne,
Csak pár buszmegálló, hogy a bíró,
Peres-ügyét elintézze.
Az égiek, biztos látták, hogy itt újjáépültek az utak, a járdák és a csatornahálózat!
Azt is látják, hogy hűlt helye már az artézi kutaknak.
Tűzoltóságot is látnak, de nem kicsit, hanem nagyot!
S látnak helikopteres, helyi mentőszolgálatot.
S itt mennyi parkban labdáznak a gyermekek!
Felújított és új iskolákban szerezhetnek jegyeket.
A bankok is biztonságosnak látják
Ezt a kedves, szép várost!
Bankparadicsom lett, s a jó befektetés reményében
Minden bankár-orca sármos.
Amikor ideköltöztünk a régiek
A Kötő utcát mondták faluszélinek.
Aztán, évről évre feltűntek a faluszéli új utcanevek
Gomba módra szaporodtak a többemeletes épületek.
Ma már Színháza is van Budaörsnek
Meghitt helye, a fővárosi színészeknek.
A könyvtár állománya egyre bővebb
A könyvtárosok munkája felelősen jelentősebb.
Nem mindegy hogy a könyvtár állománya
Milyen jövőképet rajzol bele az ifjúság tudatába.
Több az ifjú olvasók száma, akik majd jönnek hozzánk, stafétára..

Most a telefon jut eszembe…

Minden házba vagy vezetékes telefon van bevezetve, vagy
Az utcán jár – kel az ember, mobiltelefonjába fecsegve.
Nem kell várniuk 10 évet a listára vetteknek,
Mint annakidején, amikor hivatalnál kilincseltek.
Hiába kilincseltek, mégsem kaptak 10 évnél hamarabb telefont,
Ki kellett várniuk a 10 évre szóló hosszú sort.

S íme, született egy maroknyi álomcsapat
Amelynek tagjaiban, hatalmas elszántság volt, s akarat,
Hogy fejlődő képessé tegyék a régmúltat, -
Faluból felépítsék városunkat!
E hegyek között, Az Ön lelkesedése és felejthetetlen tettei mellett
Nagy György és Keller László lelkes és felejthetetlen tettei voltak
S az Önök munkáját segítő álomcsapaté,
Hogy szebb, élhetőbb élet teremtetett
Amiért szívem is ide gyökeredzett!

Voltak viták, ellenszegülések,
De gigászi építkezés mellett,
Végül e település példaértékű
Várossá terebélyesedett.
Hatalmas küzdelmet kellett
Önöknek megvívnia,
Megérte, mert itt lakóként
Nem vágyok innen, - sehova!
A magam nevében köszönöm:
Itthon vagyok, Budaörsön!

Sok boldog születésnapot kíván: Babinszky László, budaörsi lakos





2012. augusztus 14., kedd

Őszinte vallomás


írta: Babinszky László

Hiányoznak a szerelmes éjszakák. 
Meztelenül odabújva   
Olyan jó lenne, jobb karommal átölelni csípődet, - 
S élvezni a szárnyalni tudó, kecses nőiességed. 


Hiányoznak a szerelmes éjszakák.   
A bennünket, - mámorba röpítő, kellem-dús éji tornák! 


Hiányzik, mosolygós arcodon az alélt arcú öröm,  
S a tekinteted, mely utólag elméláz
Több órán át átélt holdfényű gyönyörön!


Hiányzik, az ágyon elterült, - ernyedt testű, szelíd, álomra hunyt szemed,  
Amivel boldogságodat irántam, lágyan kifejezed!   
Hiányzik, az álomba bújt szenvedélyes orcád,  
Ami öntudatlanul tükrözi, - nőiességed legszebb, legszebb diadalát! 

Budaörs, 2012. augusztus 14. kedd



2012. július 30., hétfő

Sírógörcs utáni vallomás

írta: Babinszky László

Hosszasan nézem a nőket...
Elbűvöl, csábos tekintetük.
Minden nőben kereslek Téged,
Hiányosan szép csillogó szemük.

Máglyaként lobogok érted!...
Mégis, hagyod, hogy csonkig elégjek!
A nők közül egyesek, akikben kereslek Téged,
Mint Orpheuszt, engem is elítélnek...

Szókővel dobálják Eurydiké utáni vágyam!
Szókéssel nyiszálják epedésemet!
Kószálok könnyesen országúti lázban,
S tudom, hogy elfeledett már, - régóta szíved.

Balatongyörök 2012. július 29.

2012. július 21., szombat

HIÁNY-VERS


írta: Babinszky László

Míg az ember boldog nem volt
Addig meg nem halhat.”
Peremartonit idézem,
A színésznőt, - a halhatatlant.

Egy kisfiú meghallotta,
Kezében volt a lant.
Szépen csengőn dúdolgatta,
Hangot talált a hang.

Ám a lányok kigúnyolták,
Ricsajozva kicsúfolták!
„A széllel szemben vándorolt”,
Bródy – nótára bukdácsolt.

„Az évek jöttek, teltek – múltak”…
A lányok, érett nővé formálódtak.
Közben, a kisfiú is felnőtt lett,
Kereste a szerelmet.

Számára, - a szerelem, Éj maradt…
Nem ébredt rá pirkadat!
Így lépett be az öregkorba,
Nincs mellette kis unoka.

Most, visszagondol egy kisfiúra,
Ki a bálokat otthagyva,
Könnyes arcát
Puha párnájába fúrta.

Budaörs, 2012. július 21. Szombat.

2012. május 9., szerda

Élőképek a múltból


Babinszky László:


Talán emlékeznek a dombrádi öregek,
Ki az a Pálos doktor? - akinek sorsán most elmerengek!

Dombrádon'44-ben összeszedték a zsidókat,
Akik teherautókra zsúfolódtak.
Bartók Nagyapám barátja köztük volt,
Utazott a sok elhurcolt!

Szállítottak férfiakat, asszonyokat, gyermekelet,
Fiatal nőket!
Voltak, akik cipeltek karon ülő alvó csecsemőket!

Így kerültek munkatáborba,
A nácik hirhedett egyik városába.
Nagyapám barátjára is várt erőltett menet,
Lehet, hogy vele is - tarkólövés végzett!

'45 után nem tért haza.
Hol ölték meg? - ha az úton végig haladt
Dachauba?- Auschwitzba?
Eltűntnek lett nyilvánítva!


Amíg emberek élnek a Földön - emlékezniük kell,
S védekezniük, - egymásért élő békés cselekvéssel!
Igen, emlékezniük kell, amíg él a Föld, amíg él az ember
 
A szívek feletti kényszerítetten hordott sárga csillagokra!
A II. világháborúban, milliók lettek - elgázosítva!


Budaörs, 2012. május 8.

2012. március 28., szerda

FUTALA-DÍJ helyett



írta: Babinszky László
(szeretett kolleganőmnek, Könyvtárunk főkönyvtárosának ajánlom)


Köszönöm Kriszti ezt a két évet.
Jóságod, megértő emberséged.
Köszönöm, hogy nem voltam törpe melletted,
Fölmerted ismerni értékeimet.


Neked az volt az első, hogy EMBER légy.
A címke csak utána következett!
A könyvtárat mégis zajmentesen működtetted,
Kár, hogy nincs annyi pénzem, hogy ezért kitüntesselek!

Vedd ezt a verset Futala-díjként,
Őszintén mondom: megérdemled!
Ha bukásnak érzed, hogy helyedet elvesztetted,
Gondolj arra, - az ember nem címkének,

Hanem, embernek született!

Korbácsütések és vízbe mártott szíjak sebeit hordom.
A címkék ilyen gonoszak!
Vezetőként, rangod nem ment át jellemet torzítónak,
Megőrzött emberséged miatt nyújtom át neked ezt a díjat!

Budaörs, 2010. június 3. szerda.

2012. február 19., vasárnap

Édesanyám, sokkal tartozom neked

írta: Babinszky László


Megértettem mennyit érek! 
Életedből mennyit kérek!
Mozgásom már nem volt rendes 
1955 májusában szemed miattam volt könnyes!

Nem úgy mozgott egyik lábam, egyik kezem, 
Ahogy kívántátok születésem.
Hiába adtad bal kezembe a labdát,
Csak rátettem bal tenyerem összes ujját,

Nem fogtam meg, nem szorítottam,
Még csak nem is pattogtattam,
Arrébb se gurítottam,
A labda pihent mellettem,
Nem játszott vele bal kezem!

Az orvos azt mondta:

"Asszonyom, az Ön fia fél testében béna,
Agyában vérrög keletkezett, nem visz jól vért az artéria.
Gyermekének jobb helye lenne sorstársai mellett,
Miért dobná oda, lassú kínhalálra, az egészséges embereknek?

Ki fogják gúnyolni, bele fognak rúgni!
Sokszor fog közellététől könnyesen búsulni!"

Erre Stenszky asztalára csaptál:

"Az én fiam, ugyanolyan ember, mint a többi,
Értelemben senkitől se fog ő különbözni!
Be fogom bizonyítani, van helye az egészséges emberek között,
Közvetlen környezetének fog még okozni sok-sok örömöt!"

Stenszky rendelőjéből haza vittél engem
S ettől a naptól kezdted emberré formálni vérrögös jellemem!
Szégyellem, hogy alvásod elvettem éjekre
S hogy Édesapámnak se ilyen fiút álmodott színes képzelete!


Előre láttad, velem, sok lesz a baj.
Kevés örömöd lesz bennem,
Még kevesebb lesz családunkban a kacaj.
S ahhoz, hogy emberré tudj formálni engem,
El kellett tűrnöd, hogy a házasságod is zátonyra menjen!

14 éves koromban azt kérdezted tőlem:
"Tartod-e azt az irányvonalat, amit neked kijelöltem?"
Bólintottam; "ez az elv vezérli cselekvésem,
A síromig lesz ez, a felelősségem!"

Édesanyám, sokkal tartozom neked!
S ezt viszonozni semmi más nem tudja
Csak az irántad belőlem áradó őszinte szeretet.
Szeretlek!

2012. február 19.




2012. január 29., vasárnap

Göncz Árpád Köztársasági Elnök Úr köszöntése

(kilencvenedik születésnapja alkalmából)


írta: Babinszky László

 Kilencven év nagy idő!
Végig élve, - emlékező!
Volt benne; hazánkat ostromló
Dübörgő tank, ágyúszó.

Örömujjongó nevetés
Az Elbánál,
Kezet nyújtó ölelés.

Volt Rajk –per és kivégzés,
Siralomházi merengés.
Kegyelemből újrakezdés,
Sokfajta nélkülözés.

Írások, amik hatottak,
Megtöltve a könyvtári könyvsorokat.
Jövőnk Önben testesült meg
Mikor kinevezték
Köztársasági Elnökünknek.

E kis nemzetért tette dolgát,
Alázattal szolgálta e hazát.
Az, hogy ’89 ma romokba hever
Biztos Önnek is nagyon-nagy teher.

Köszöntjük Önt Elnök Úr!
Hiányzik közülünk, mint béke fénye!
Most „demokráciánkban”
Őrjöngő hatalmi harc dúl, vadul!

Budaörs, 2012. január 28.


2012. január 28., szombat

A békemenetbe ágyazott gyűlöletre


írta: Babinszky László

Ott ahol semmibe nézik az emberi értéket,
Formájára raknak rasszista címkéket.
Azt hiszik, nagyok vele!
Pedig minden rasszistának
Önmagát kéne szégyellnie.

Aki nem honfitársát látja önmaga előtt,
S benne nem érzi meg a magával egyenlőt!
Az, minden alkalommal nemzetét pusztítja,
Országunkat ezzel folyton zsugorítva.

S aki pusztítja nemzetét az nem hős, hanem balga!
Saját családja is lesz
Rasszizmusának kárvallottja.

Azt gondolom: Légy jó gyarló ember!
Csak jósággal tudsz együtt élni
Dicső nemzeteddel!

Budaörs, 2012. január 23. Hétfő