írta: Babinszky László
„Míg az ember boldog nem volt
Addig meg nem halhat.”
Peremartonit idézem,
A színésznőt, - a
halhatatlant.
Egy kisfiú
meghallotta,
Kezében volt a lant.
Szépen csengőn
dúdolgatta,
Hangot talált a hang.
Ám a lányok
kigúnyolták,
Ricsajozva
kicsúfolták!
„A széllel szemben
vándorolt”,
Bródy – nótára
bukdácsolt.
„Az évek jöttek,
teltek – múltak”…
A lányok, érett nővé
formálódtak.
Közben, a kisfiú is
felnőtt lett,
Kereste a szerelmet.
Számára, - a szerelem,
Éj maradt…
Nem ébredt rá
pirkadat!
Így lépett be az
öregkorba,
Nincs mellette kis
unoka.
Most, visszagondol egy
kisfiúra,
Ki a bálokat
otthagyva,
Könnyes arcát
Puha párnájába fúrta.
Budaörs, 2012. július
21. Szombat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése