Őszinte vallomás

írta: Babinszky László

Hiányoznak a szerelmes éjszakák. 
Meztelenül odabújva   
Olyan jó lenne, jobb karommal átölelni csípődet, - 

S élvezni a szárnyalni tudó, kecses nőiességed. 

Hiányoznak a szerelmes éjszakák.   
A bennünket, - mámorba röpítő, kellem-dús éji tornák! 

Hiányzik, mosolygós arcodon az alélt arcú öröm,  
S a tekinteted, mely utólag elméláz
Több órán át átélt holdfényű gyönyörön!

Hiányzik, az ágyon elterült, - ernyedt testű, szelíd, álomra hunyt szemed,  
Amivel boldogságodat irántam, lágyan kifejezed!   
Hiányzik, az álomba bújt szenvedélyes orcád,  
Ami öntudatlanul tükrözi, - nőiességed legszebb, legszebb diadalát! 

Budaörs, 2012. augusztus 14. kedd