Hová magyar, melyik útra?
Nosztalgiázzunk a Múltba?
Menjünk vissza egy vad világba,
Jobbágy - főúr viszonyába?
Vagy keressünk egy új ösvényt,
Mit senki se taposott még?
Hová magyar, melyik útra?
Habsburgokat hívjuk vissza?
Kik több milló magyar vért
Áldoztak fel hatalmukért?
S kikkel az egyház lepaktált,
Petőfi ellenük nem ágált?
Hová magyar, melyik útra?
Klérust hívjuk újra vissza?
Azt, amelyik tized címén
Uralkodott a nép bérén?
S ki gyermekeket hadba küldött,
Annak köszönsz ismét üdvöt?
Hová magyar, melyik útra?
A szerzetesrend humanista?
Kik úgy hirdettek szeretetet,
Hogy eladták a gyermekeket
Más országba rabszolgának,
S élő embert tűz-máglyának?
Hová magyar, melyik útra?
A nemességet hívjuk vissza?
Kik kivégezték Dózsa Györgyöt,
Ki izzó trónon pörkölődött?
S kit a jobbágy felzabált,
Mert a hátát urak ostorozták?
Hová magyar, melyik útra?
A nemességet sírjuk vissza?
Azt, amelyik olyan önkényt gyakorolt,
Mint a deres törvény?
Vasra verve ütlegelt!
Jobbágy testén csíkot vert!
Nem erről szól a Ludas Matyi?
Nem ezt kellett elolvasni?
Itt senkit nem húztak karóba
Meztelenül, szörnyű kínba?
Háborúkat sose kezdtek?
Tömbökbe se tömörültek?
Andrássy és Bismarck von
Kezet e célból nem fon?
Így világháború sem tört ki?
Kormányzó sem volt itt Horthy?
Gázkamrák csak álmok voltak?
Ott csak bábuk sorakoztak?
Radnóti még ma is él?
Ha itt él köztünk, miért nem beszél?
Hová magyar, melyik útra?
Polgárságot kérjük vissza?
Nem lángol benned Vietnám?
Sem Allende halálán
Nem gondolkozol el sosem?
Számodra ő puszta porszem?
S az értéktöbblet-elmélet
Neked semmit sem jelent?
Nem ég a szó: Hirosima!?
Hogy atomfüst lett ott a klíma?
S hogy megőrült ledobója?
Mondd, a kommunistát várjuk vissza?
A nagymellényű büszke gőgöt,
Ki a Rózsadombra költözködött?
A köpönyegforgató Janusokat?
Kik cserbenhagyják országunkat
Baj esetén, s odébb állnak?
Hová magyar, melyik útra?
Győzhet-e a kommunistarendszer,
Ha diktatúra?
Vagy ha népét megalázza,
S felnőttségét devalválja?
Ha mindenkivel szépet tennénk
Nem Kánaánt ünnepelnénk?
Készül ma olyan rendszer,
Ahol boldog minden ember?
Létünknek nem őrzői
A XIX. század költői?
Nem vagyunk-e
Nemzedékről nemzedékre
Eszméinek öröklői?
A Petőfi - vers nem rögzíti,
Hogy mit is kéne jobban tenni?
Hatnak e ránk intelmei,
Koncepció sejtelmei,
Komolyan vett szerepei?
Nem lehet, hogy nem ment át,
Hogy eszmény és a valóság
Még nem mutat harmóniát?
Bár felavattuk szoborrá,
Szelleme vált tartalommá,
Megdicsőült gyakorlattá?
Ünnepeken virággal ápoljuk szobrát,
Értjük-e már mondandóját?
Hová magyar, melyik útra?
Árpád népe hova fut ma?
Megérett-e arra a föld,
Hogy szívembernek is legyen zöld?
A tágult tőke jó felé lök?
Hatalmuktól poshadó tök
Nem lesz újra az Anyaföld?
Nem leszünk-e életuntak,
Vagy fegyver által agresszívak?
Nem erről szól: Csernobil?
Szerbia, s a holt Groznij?
A Peresztrojka átgondolt,
Megfontolt megoldás volt?
Nem jött - talán - túl hamar?
Nem ezért lett nagy zavar?
E szerkezet nincs korhadva?Nem az kéne, hogy dobjuk sutba?
Ez tényleg csupán illúzió?
Utópia, s nem lesz való?
Nem egy akarat hozná össze,
Hogy szövetkezzünk mindörökre?
A Petőfis hangulat,
S a Szép Ernő-i szavalat,
Az csak részeg bódulat?
Ám, ha úgy haladunk, mint a rákok,
Nem érnek majd szörnyű károk?
1995. február 28. kedd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése