Hipotetikus családfa

(írta: Babinszky László)

Paraszt is volt, volt köznemes,
Származásom, igen vegyes!
Van felejtett, és van híres,
Ki több országban tekintélyes!

1568-ban
Nevet adott nekünk Psonka.
Ki vagyonosként alapított
Egy Babini-Köztársaságot.

Hatalommal szembeszálltak,
Gúnyos hangon hahotáztak!
Lavíroztak intrikán,
Babinói birtokán.

Elvük az volt:
"Olyan ember legyen köztünk szakminiszter,
Ki a kapott poszthoz mit sem ért!"
E tréfájuk száz évig élt.

Végül mégis belebuktak.
Bujdosó lett több családtag.
Kik sziklás hegyeken át vacogva,
Értek le a Duna partra.

Igen! Árpád országába jöttek
a Lengyel Honból száműzöttek.
Birtokaikat elvesztették,
ám, hírük újra teremtették!

Adolf, Nagylakon lett jogász.
Közlönyét meg vitte poggyász.
Később, Brünnből, indult József,
Ki tollat fogott, s mondta: "írd meg!"

Kanyarított néhány cikket
így segítve a közösséget.
Páran jöttek az ősi Pestre
Az embereket mind szerette!

Ezért kaptak oklevelet,
Mikor írtunk nyolcszázegyet.
József fia, szintén József.
Közösségért nem élt hívebb!

Pest utcáin nevelkedett.
Tiszta lelke, - emelkedett volt!
Jókai Mór felkarolta,
S véleményét kinyomtatta.

Szót emelt az óvodákért,
Az óvodák munkájáért.
Sürgette a hálózatot,
Lepjék el e kis országot,

Szülőknek, gyermekeknek,
Így teremtve biztonságot.
Ez egy példa a sok közül,
Mit tett Ő itt emberül.

Az ott maradtak másik ága,
Poland földet tovább járta,
De cári önkény hegedült,
S egy Babinszky nem fütyült

Úgy ahogy a cár diktálta,
Kötött masnit batyujára,
S feleségével sarkába,
Futott a franciák Párizsába.

Józefet, ott apja, anyja,
Iskolába beíratta.
Hiszen, ő már ott született,
Franciaként nevelkedett.

A tanulmányok végeztével
Disszertált ész erejével.
Foglalkozott kórtannal,
S kísérleti szövettannal.

Ámde Charcot elcsábítja.
Klinikájára hívatja.
Ettől fogva hystéria,
Lesz, ami lázba hozza.

Felfedezett egy reflexet,
Mit röviden le is jegyzett.
A huszonnyolc sor ma is téma,
Még sincs könyvünk tőle, róla.

A nagyközönség nem ismeri.
Azt tartja: Neve? - Senki.
Pedig oktatott a Sorbonne-on
Könyve hiánycikk a magyar

Könyvesbolti könyvpolcokon.
E törzsfának köztes ága,
Kinek tovább nőtt szorongása
A Lengyelföldi szolgaságba,

Mert a főúrak megölték hitét,
Svéd és orosz honszerelmét,
S a pestis, óh, jaj, Pál gyermekét,
Vágyó karok szép gyümölcsét!

Neki vágtak hát a pusztának,
Egy idillibb, szebb világnak!