Sírógörcs utáni vallomás

írta: Babinszky László

Hosszasan nézem a nőket...
Elbűvöl, csábos tekintetük.
Minden nőben kereslek Téged,
Hiányosan szép csillogó szemük.

Máglyaként lobogok érted!...
Mégis, hagyod, hogy csonkig elégjek!
A nők közül egyesek, akikben kereslek Téged,
Mint Orpheuszt, engem is elítélnek...

Szókővel dobálják Eurydiké utáni vágyam!
Szókéssel nyiszálják epedésemet!
Kószálok könnyesen országúti lázban,
S tudom, hogy elfeledett már, - régóta szíved.

Balatongyörök 2012. július 29.

HIÁNY-VERS

írta: Babinszky László

„Míg az ember boldog nem volt

Addig meg nem halhat.”

Peremartonit idézem,

A színésznőt, - a halhatatlant.

Egy kisfiú meghallotta,

Kezében volt a lant.

Szépen csengőn dúdolgatta,

Hangot talált a hang.

Ám a lányok kigúnyolták,

Ricsajozva kicsúfolták!

„A széllel szemben vándorolt”,

Bródy – nótára bukdácsolt.

„Az évek jöttek, teltek – múltak”…

A lányok, érett nővé formálódtak.

Közben, a kisfiú is felnőtt lett,

Kereste a szerelmet.

Számára, - a szerelem, Éj maradt…

Nem ébredt rá pirkadat!

Így lépett be az öregkorba,

Nincs mellette kis unoka.

Most, visszagondol egy kisfiúra,

Ki a bálokat otthagyva,

Könnyes arcát

Puha párnájába fúrta.

Budaörs, 2012. július 21. Szombat.