Göncz Árpád Köztársasági Elnök Úr köszöntése

(kilencvenedik születésnapja alkalmából)

írta: Babinszky László

 Kilencven év nagy idő!

Végig élve, - emlékező!

Volt benne; hazánkat ostromló

Dübörgő tank, ágyúszó.

Örömujjongó nevetés

Az Elbánál,

Kezet nyújtó ölelés.

Volt Rajk –per és kivégzés,

Siralomházi merengés.

Kegyelemből újrakezdés,

Sokfajta nélkülözés.

Írások, amik hatottak,

Megtöltve a könyvtári könyvsorokat.

Jövőnk Önben testesült meg

Mikor kinevezték

Köztársasági Elnökünknek.

E kis nemzetért tette dolgát,

Alázattal szolgálta e hazát.

Az, hogy ’89 ma romokba hever

Biztos Önnek is nagyon-nagy teher.

Köszöntjük Önt Elnök Úr!

Hiányzik közülünk, mint béke fénye!

Most „demokráciánkban”

Őrjöngő hatalmi harc dúl, vadul!

Budaörs, 2012. január 28.

A békemenetbe ágyazott gyűlöletre

írta: Babinszky László

Ott ahol semmibe nézik az emberi értéket,

Formájára raknak rasszista címkéket.

Azt hiszik, nagyok vele!

Pedig minden rasszistának

Önmagát kéne szégyellnie.

Aki nem honfitársát látja önmaga előtt,

S benne nem érzi meg a magával egyenlőt!

Az, minden alkalommal nemzetét pusztítja,

Országunkat ezzel folyton zsugorítva.

S aki pusztítja nemzetét az nem hős, hanem balga!

Saját családja is lesz

Rasszizmusának kárvallottja.

Azt gondolom: Légy jó gyarló ember!

Csak jósággal tudsz együtt élni

Dicső nemzeteddel!

Budaörs, 2012. január 23. Hétfő

A félelem légkörében

írta: Babinszky László


Ott ahol az emberi eszmék képviselői

Háromfelé húznak ország - szekeret,

Előbb - utóbb olyan vad indulatok dúlnak

Amelyből kitörnek a szélsőségesek.

Ők vádolnak, mindenkit és mindent!

Európa se kapott tőlük kegyelmet!

Tegnap két jobbik-kos az emelvényre fölment,

S piromániás kézzel zászlót égetett.

Tűzbe fürdették az Európai zászlót!

Hamuvá változott demokráciánk vele!

Elemésztették az Európai zászlót,

Hogy a fejlődésből legyünk kirekesztve?

Elégették a szólásszabadságot?

A szólásszabadság égett el benne?

Pusztító tüzük, azért érdemel szót,

Így tapostak a jogainkba bele!

Elégették az Európai zászlót,

Pernyéje foszlányként szállva szaggatottan zihál!

Elégették, hogy önkényükre jöhessen

Véres háború, vagy polgárháborús viszály?

Elégették az Unió aranycsillagos, kékszínű lobogóját

A zászlóként lengő Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát!

Bosszú? - mert Európa nem hajol meg előttük?

Akkor La Fayette törvényei se kössék meg a kezük!

2012. január 16. Hétfő (végleges változat)

Egy nyáresti dallam szárnyán

  írta: Babinszky László


Nyáreste. Fesztivál! Zengő hangú Cini!
Hallom bús nótáját lágyan rázendíti!
„a fákon a harmat, a nyíló virág”,
Hangosabbra a TV-t, intem Édesanyát.


S a bús dallam szétáradt - testem remegett,
Szívem - nem szégyen - szememből könnyezett!
Ez az Énekesnő tiszta lelket kínált,
Azt hittem, fellelhetem benne az ideált!


Csoda-e, csoda-e, hogy felkiáltottam:
„Ezt a nőt szeretem!”– s érte fohászkodtam.
A lányok gúnyolódtak, s vigyorogtak rajtam -
E gyönyörű sláger volt kínjaimra balzsam!


Álmomban egyszer a rakparton sétáltunk,
Lyukas kétfilléreseket a Dunába dobáltunk.
Az érmék elmerültek nagyokat csobbanva,
A víz köröket írt le lágyan fodrozódva.


Számoltuk a víz hátán táncoló köröket,
Ahogy ákácnál szokás a törpe leveleket.
Dalaitól vonzódik szép lelkéhez a lelkem,
Ennek köszönheti, hogy nagyon megszerettem.


Egyszer - s ez valóság - a konyhában ültem,
Alkonyatkor Anyámmal jó ízűn beszéltem.
Szóba került neve, mire megjegyeztem,
„Most tündöklik csillaga, dúskálhat sikerben!


Ki csúcson van, völgybe tart, nem éri mindig fény,
Őt sem kíméli majd e csalfa tünemény.
Elhagyhat mindenkit a Montblanc álmú remény,

Mit úgy hívnak, hogy hír, Fortuna szekerén!”

Nyáreste. Fesztivál! Zengő hangú Cini!
Bús nótáját, hallom, lágyan rázendíti!
Ez az Énekesnő tiszta lelket kínált,
Azt hittem, megleltem benne az ideált!

               Mezőtúr, 1978. július 27. csütörtök