JELEIM

Babinszky László:
Temetik…
(Úgy hordom az egészségesek közt testi fogyatékom,
mint 1944-ben, a zsidók a sárga csillagot)

Temetik most már létem virágát,
Eleven tövisek szívemet szurkálják.
Akartam szépet meg nem bocsátják,
Teremtő hitemet porba sulykolják.

Kínzó gyötrelmeim színháznak tartották,
Vívódó lelkem röhejjel nyugtázták.
Színes jövőt láttam, adtak csörgő sipkát,
Kihajítva engem nevetve rám húzták!

Játéknak vélték, ami nem volt játék,
Őszinte érzésem ripacsnak ítélték.
Legendák öveznek - így lettem nevetség!
Elvárják tőlem, hogy lelkem könyörögjék!

Lemondattak arról, hogy közéletnek éljek.
Sikerült szabniuk szellemi mértéket.
Követelik tőlem, hogy húzódjak vissza,
Zokszómentesen, acélosodva.

1987. február. 18. Szerda.