Megértettem mennyit érek!
Életedből mennyit kérek!
Mozgásom már nem volt rendes
1955 májusában szemed miattam volt könnyes!
Nem úgy mozgott egyik lábam, egyik kezem,
Ahogy kívántátok születésem.
Hiába adtad bal kezembe a labdát,
Csak rátettem bal tenyerem összes ujját,
Nem fogtam meg, nem szorítottam,
Még csak nem is pattogtattam,
Arrébb se gurítottam,
A labda pihent mellettem,
Nem játszott vele bal kezem!
Az orvos azt mondta:
"Asszonyom, az Ön fia fél testében béna,
Agyában vérrög keletkezett, nem visz jól vért az artéria.
Gyermekének jobb helye lenne sorstársai mellett,
Miért dobná oda, lassú kínhalálra, az egészséges embereknek?
Ki fogják gúnyolni, bele fognak rúgni!
Sokszor fog közellététől könnyesen búsulni!"
Erre Stenszky asztalára csaptál:
"Az én fiam, ugyanolyan ember, mint a többi,
Értelemben senkitől se fog ő különbözni!
Be fogom bizonyítani, van helye az egészséges emberek között,
Közvetlen környezetének fog még okozni sok-sok örömöt!"
Stenszky rendelőjéből haza vittél engem
S ettől a naptól kezdted emberré formálni vérrögös jellemem!
Szégyellem, hogy alvásod elvettem éjekre
S hogy Édesapámnak se ilyen fiút álmodott színes képzelete!
Előre láttad, velem, sok lesz a baj.
Kevés örömöd lesz bennem,
Még kevesebb lesz családunkban a kacaj.
S ahhoz, hogy emberré tudj formálni engem,
El kellett tűrnöd, hogy a házasságod is zátonyra menjen!
14 éves koromban azt kérdezted tőlem:
"Tartod-e azt az irányvonalat, amit neked kijelöltem?"
Bólintottam; "ez az elv vezérli cselekvésem,
A síromig lesz ez, a felelősségem!"
Édesanyám, sokkal tartozom neked!
S ezt viszonozni semmi más nem tudja
Csak az irántad belőlem áradó őszinte szeretet.
Szeretlek!
2012. február 19.
