2011. december 27., kedd

Mi más módon gondolkozunk!


írta: Babinszky László

Mi, nem osztogatunk kokikat
Az Európai Uniónak.
Nem szedünk fel útburkolatokat,
S nem gyújtunk fel székházakat!

Nem fizetünk le randalírozókat
Békétlenségre uszítókat!
Nem vonulunk főutakra
Betörni kirakatokat!

Mi,  nem lármásan adunk hangot
Ha látjuk; hogy ellenünk gyűlt haragotok!
Mi, civilizáltan rendezünk sztrájkokat és ülősztrájkot
Ha úgy érezzük, hogy népünket jogaitól
Kreón-módon megfosztjátok!

Most én mondom: ezt, elkúrtátok!
Jövőnket elszúrtátok!
Gyermekeinknek, - kezeitek között, - nincs jövője!
A magyar nép,- félek!- eltűnik a süllyesztőbe!

2011. december 27. kedd.

2011. december 20., kedd

Búcsúvers

(írta: Babinszky László)


Mottó:
"Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sose látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod"
                          (Guillaume Apollinaire: Búcsú) 


Ó, nézd, a téli nap, hogy remeg feléd,
Ajka dicséri a föld ölét, hol annyi öröm int feléd!

Nézd, a nap rád mosolyog, haja glóriát fon,
S a házak rád merednek, nézik tiszta szép szemedet.

Örülj, légy boldog, víg! Ládd, én árnyék vagyok,
Sötétség, mely örökké mozog,

S ami bennem feszül: a kín, a kín gyötör, az,
Mely neked örömet, boldogságot okozott.

                               II.

Feléd fut a villamos, a táj, neked nyílik tavasszal a virág!
Édes, tarka, forró nyáron téged rajong körül a délibáb,

Neked ciripel a tücsök, énekel víg éneket a csalogány,
S vigyáz rád a sok madár! S nézd, mint járja táncát,
Hogy tetszeleg előtted a hamis - Szivárvány!

                                III.          
S a srácok körül rajonganak, lám, hogy nevet kis szád!
Íme bíborcsókot nyom orcádra az öröm gazdag viránya!

Mennyi ifjú a táncterembe! S mind kiszemel téged!
Most is felkér egy! - Hogy csordultig teljen szívem!

Mint fonja át karod derekát, s az mint viszonozza!
Tapad rád, mint pióca! Ó, hogy nem hallja lelkem átkát!


                                       IV.

Látlak, pedig messze vagy most! - Nincs út, mely odavigyen!
Kedvem nagyon - nagyon borús, mert tudom, hogy te felejtesz!

- Itthon vagyok. –

Mély gyászba vonulok. Melankolikus a hangulatom,
S bizony a fák nagyon kopaszok.
A Duna pedig hidegen surran, s habot fodroz.

Ablakomat jégvirág lepi el, ajtómat a süvöltő Boreas veri be,
S ha a meleg szobában elmerengek arról, hogy hozzád ér testem,

Akkor érzem azt, hogy kebled leheletem jéggel önti le! –
És sistereg kebled, és félsz, és menekülsz tőlem,

És én vágyom utánad, de te másnak nyitod ki
Bimbózó ifjú rózsádat!

                                    V.

Én még gondolok veled. Nekem még remeg a szívem,
Ha arra gondolok, hogy tetszett az a csodálatosan szép lényed!

Királynő vagy! A nők közt első! És én téged megláttalak!
Határtalan volt örömöm, mert álmodhattam, velem vagy!

És reggel is, délben is, mikor felkel a nap,
Mikor a tóban enyeleg versenyt futva az idővel!

S ha eljő, Nyx, az Éj - Anyó, s ha feljő Luna, a hold,
Akkor akár boldog, vagy a kedvem búskomor,

Mindig rólad gondolkodom. Most is itt vagy velem!
Most is rád emlékezem! Ne gyötörjön a gondolat,

Hogy még mindig kínoz a tudat: elűztél magadtól,
Messze űztél, mint ahogy vadász a félénk őzikét!

S ha a folyó elért a tengerhez, már visszafelé nem foly.
Úgy érzem én is végzetem, elűztél, s hozzád többé
Vissza nem térhetek!

1980. február 27. Szerda.   



2011. december 15., csütörtök

Pótolhatatlan fájdalom


(írta: Babinszky László)

Kondoros, Kondoros,
Béke utca 5 szám.
A zöldmozdony-kürtje
Már nem hallatszik hozzám!

Tovatűnt a gyermekkor
Örökre immár!
Ági sem jön – ha szomorkodom –
Lugasába hozzám!

Szárnyra kelt a gyermekkor,
Mint pillangó – elszállt!
Kondoroson, Kondoroson
Élt egykor – Nagyapánk!

2004. május 7. Péntek.

2011. december 12., hétfő

A nők is elkerülnek

írta: Babinszky László

A nők is elkerülnek, mintha lennék vad,
Kitől félni kell, tőlem mind szalad!
Az utcán bolyongok, mint "bús-képű lovag",
Ki Dulcineáért vív szélmalomharcokat.

1984. június 10.kedd.

2011. december 7., szerda

Egy meggondolatlan névtábla-csere

(írta: Babinszky László)

Én Dózsa nevét nem venném le!
Ő a paraszt példaképe!
1514-be' izzótrónra felültetve
Az úri osztály megégette!

Nem tagadnám eszményképét,
Felém rázná szörnyű öklét!
Nem nyúlna még vasfegyverhez,
Csak a rideg, néma csendhez.

Alattomos lenne itten
Kipréselni ígéretem!
Érte, amit meg nem tettem,
Kikezdené becsületem!

Én Dózsa nevét nem venném le!
Ő a paraszt példaképe!
Ha felelőtlen cselekvésem
Vesztes lesz úgy a nemzetem!

                1990. április 18. szerda.

2011. december 4., vasárnap

Szemet gyönyörködtető Árny-kép

(írta: Babinszky László)

Az ajtó függönyén lámpafény fénylett,
    S ahogy tusolás közben szappanoztad tested,
Mint a moziban vetítőgép a filmet,
    Az árnyékod mozgófilmként vetített elém téged!
Láttam fénymegvilágított árnyékod,
    Árnyékcsípőd, karcsú árnyéktested!
Kecses mozdulatod jól kivehető volt,
   S a férfi szájra érett duzzadt női kelyhed.
A gyöngéd, örömre csábító mellbimbód
   Az ajtó felé feszesen közeledett.
A fényben láttam árnyék-alakod,
   Le-föl mozgó érzéki vággyal emelkedett,
Ahogy tusolás után föltörölted
   A metlakira kifröccsent vizet!
                           2004.december 10. péntek.

2011. december 1., csütörtök

Volt nekem egy Főigazgatóm!

(Ágoston Mihálynak,
az OMIKK egykori Főigazgatójának emlékére)
(írta: Babinszky László)

Egykori Főigazgatómról őrzök szép emléket,
Mely még ma is éltet!
Az egyik szeptember - délutáni nap,
Minden dolgozó az Ifjúsági Parlament felé haladt.
A teremben széktologatás hallatszott és zsivaj,
Majd hirtelen elült a ricsaj.
Ott én is elmondhattam egy nagy hatású beszédet!
Gondolataim sok embert szíven dédelgetett!
Vastaps közt imbolyogva mentem a helyemre,
Térdem rogyadozva, kábultan viselte.
Felszólalásomat - pódiumra kiállva - ekképp értékelte:
"Hallottuk hangját egy mélyen szántó elemző véleménynek,
A felszólalóban megvannak a kutatási hajlamok és képességek!"
Fejtegetésiből azt éreztem, az életben három dolog fontos:
Az élet, a szeretet, az erkölcs,
Aki mást vár az élettől az igazán nem bölcs!
Lelkemben szeretném érezni az eszményi jellemet,
Ehhez használom eszközként a jobbnál jobb műveket.
Néha verseim voltak fénypontjai egy-egy ünnepségnek,
Önzetlenül örült sikereimnek!
S milyen jóleső érzéssel emlékszem arra,
Az "Emlékezz a korra" című versemre azt mondta:
"Sokszor lesz ez még szavalva!"
Boldoggá tett, hogy szárnyalni vágyó kedvemnek
Szárnyakat keresett!
Az értem tett bátor, harcos kiállását köszönöm,
Amíg élek, szívemben őrzöm örökkön!

                              2006. február 15.  szerda.